Sportok, amit kerüljünk...

Amit mindenképpen kerüljünk babavárás alatt: 
- küzdősportok (pl. karate, boksz)
- csapatsportok (pl. kosárlabda, hoki)
- lovaglás, biciklizés, (gör)korcsolyázás

Gondolom mondanom sem kell, hogy a küzdősportokat miért kerüljük... ütések, rúgások, dobások követik egymást és valljuk be, nem hiányzik egy terhes nőnek sem, hogy esetleg hasba rúgják, vagy nagy csattanással terüljön el a földön egy dobás végén :)  Ráadásul az ilyen edzések nagyon megterhelőek! Egyébként csak ajánlani tudom mindenkinek, mert fantasztikus állóképességet és erős izomzatot nyerhetünk vele, DE a legtöbb küzdősportban az erőnlét fejlesztésére általában olyan (egyébként nagyon jó és hatékony!) saját testsúlyos alapgyakorlatokat használnak, ami egy kismama számára kerülendő, vagy legalábbis túlzottan megterhelő lehet!

A csapatsportokat elsősorban az ütközés veszélye miatt nem ajánlják a kismamáknak. Pl. kosárlabdázás, foci, kézilabda közben elengedhetetlen, hogy közvetlen közelbe kerüljünk az ellenféllel, márpedig innentől kezdve elkerülhetetlenek a könyöklések, rúgások, vagy akár könnyen kibillenthetjük egymást egyensúlyunkból (egyensúlyról lent bővebben is!). Hiába "vigyázunk" ez előfordulhat. Életemben nem estem, keltem annyit, mint amikor kosaraztam (a sorozatos ujjtörésekről nem is beszélve...) !! :) Hiszen az ember lendületben van, sokan vannak körülötte és a játék hevében nem mindig veszünk észre minden közeledő akadályt. Sokszor többen is lendülnek a labdáért, szoros emberfogás van és még a saját lábunkban is megbotolhatunk... Imádom a csapatsportokat, de ez nem a megfelelő időszak erre. 

Lovaglás, biciklizés, (gör)korcsolyázás. Talán sokan ezt sem értitek, hogy miért mondja a védőnő, hogy inkább ne ülj kerékpárra?! Városi legendák keringenek arról, hogy a keskeny bicikliülés nem tesz jót a gátnak, meg hogy a baba súlya túl pici felületre koncentrálódik...stb. de nem ez a lényeg! Valójában arról van szó, hogy a testsúly áthelyeződése miatt nem is gondolnánk, hogy milyen könnyen kibillen az ember (a várandós nő) az egyensúlyából és az egyébként banális megingásból hatalmas pofára esés lehet...!!! Már a terhesség egészen korai szakaszában lassan máshová kerül a súlypontunk, bizonytalanabbak lehetünk, plusz súlyt cipelünk, ráadásul idővel a méretes pocak miatt esetleg nem látjuk a lábunkat, a talajt és ez is bizonytalanságot okoz! Magamon nagyon hamar észrevettem ezt! Már az elején (amikor még épp csak akkora volt a hasam, mint aki most ebédelt), amikor edzés végén a vendégeimnek már a nyújtást mutattam, akkor többször is megbillentem és nehezebb volt megtartanom az egyensúlyomat az olyan gyakorlatoknál, ahol nem két lábbal álltam a talajon. A nálam tornázó védőnéni kacsintott rám óra végén, hogy ez bizony már a terhesség miatt van! :) :)